Zenta lakosságát mindig is érdekelte városának története , olvashatjuk Szloboda János tanár úr tollából, a nemrég megjelent nagy fontossággal bíró könyv előszavában, amelyet Molnár Tibor írt, Zenta és Magyarkanizsa községek II.világháborús hősi halottjai címmel. Így van ez az utóbbi időben, amikor is a helytörténeti munkáknak megnőtt a jelentősége. Írásommal szeretnék hozzájárulni az előbb említett helytörténeti munkákhoz. Be szeretném mutatni a magyar fél szemszögéből a történteket, mert az elmúlt időszakban, gondolok itt elsősorban a II.világháború utáni időkre, általában a győztesek tollából származó adatokat olvashattuk.

Vidékünket a háború 1941.tavaszán érte el, amikor Németország megtámadta a királyi Jugoszláviát április 6-án. A támadás elsöprő erejét jelzi gyors lefolyása is. Mivel megváltoztak az aktuálpolitikai események, Magyarország is részt vállalt ebben a támadásban, hiszen a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács által meghatározott támadási kritériumok Jugoszláviával kapcsolatban adva voltak már erre az időre. Ezek pedig a következők voltak :
- a délszláv állam felbomlása esetén
- a délvidéki magyar kisebséget érő atrocitások esetén
- a német támadás által a magyarlakta területeken hatalmi váákum alakulna ki.
A délszláv állam gerincét belpolitikailag a Független Horvát Állam kikiáltásával roppantották meg ez év április 10-én, ami természetesen befolyásolta Magyarországot a kérdéses üggyel kapcsolatban. A megalakult államot sorban ismerték el Németország, Olaszország, majd Magyarország is.
A támadást, amely 1941. április 11-én kezdődött el , Gorondy-Novák Elemér tábornok vezetésével indították meg a 3.magyar hadsereg keretében a Honvédség I., IV., V. hadtestének, valamint a gyorshadtestének alakulatai . Április 14-én estig megtörtént a trianoni diktátummal elvesztett Délvidék e részének a visszafoglalása , bár Mészáros Sándor szerint ez már 13-án a késődélutáni órákban bekövetkezett .

Az események természetesen Zentát is érintették, hiszen közel helyezkedett el az északi határhoz. A támadó német gépek egy része pont Zenta fölött húzott el még április 6-án reggel. A jugoszláv csapatok szinte azonnal megkezdték a visszavonulást déli irányba. Ennek a folyamatnak volt a része a tiszai vashíd aláaknázása is, amit 12-én a hajnali órákban robbantottak föl .
A robbantás következtében igen tetemes kár keletkezett a hídhoz közeli házakban, üzletekben.
Az előrenyomuló honvéd csapatok, amelyek az V.hadtest állományába tartoztak, zömmel április 13-án érték el Zentát , ahol a lakosság nagy örömmel üdvözölte Bácska felszabadítóit. Az igazságtalan trianoni döntés okozta elkeseredés, csalódottság után visszatérni látszott a régi állapot, mégha csak részben is.
A bevonulás nem történt simán, mert több esetben érte támadás a honvéd csapatokat rajtaütésszerűen a szerb csetnik erők részéről, akik nem reguláris erőként Zentán és annak környékén általában civilruhában hajtották végre akcióikat ( a felsőhegyi vasútállomás környékén, a villanytelepnél, a vasútállomásnál, az alsóvárosi temető kápolnájából a vásártér felé, a központi parkban a szerb templom tornyából és a Royal szálló padlásteréből ), de ezeket erélyesen és gyorsan le is törték. Ezekre az eseményekre a még élő idősebbek élénken emlékeznek... A város hivatalos átadása előtt nevezték ki a polgármestert Vámos János tanár személyében, akinek helyettese ekkor dr.Felsőhegyi András lett. Némi idő elteltével a helyettesi poszton felváltotta őt Edelényi Miklós ügyvéd, míg ő a gazdasági és a pénzügyekkel lett megbízva. Mandátumuk véget is ért a hamarosan kezdődő katonai közigazgatással, amit április 18-án vezettek be hivatalosan a visszacsatolt területeken, amivel Zenta is katonai parancsnokot kapott . A visszatért délvidéki területeknek Magyaországgal való egyesítését a XX. Törvénycikkel modták ki 1941. december 31-én .
A magyar királyi Honvéd Vezérkar főnökének, Werth Henrik tábornok rendelete nyomán a visszatért területeken, Bácskában, Baranyában és Muraközben 17 járási, 3 törvényhatósági városi (Szabadka,Zombor,Újvidék ) és 2 megyei városi (Magyarkanizsa, Zenta ) létesült . Minden egyes katonai közigazgatási parancsnokságnak katonai és polgári személyzete volt.
Zentán a polgári igazgatás maga 8 osztályra oszlott, mégpedig a következőképpen :
• Elnöki osztály,vezetője dr. Gusáth György,
• Építészeti és munkaügyi osztály,vezetője Majoros Péter mérnök,
• Katonaügyi,tan- és ipari osztály,vezetője dr.Klébinder Jenő,
• Számvevői osztály,vezetője Máhr Mihály
• Adó- és javadalmi osztály,vezetője dr.Felsőhegyi András,
• Közegészségügyi osztály,vezetője dr.Hernádi Mihály,
• Közellátási osztály,vezetője Vámos János,
• Gazdasági és jogi osztály,vezetője Edelényi Miklós,
voltak ,de ezek mellett működtek még a következő hivatalok is :
• Árvaszék,vezetője dr.Répás Nándor,
• Anyakönyvi hivatal,vezetője Kiss Árpád,
• Tűzoltóság,vezetője Gulyás Károly,
• m.kir. Rendőrség,vezetője Garaba István,
• m.kir. Adóhivatal,vezetője Benedek János,
• m.kir. Járásbíróság,vezetője Szorcsik Miklós voltak.

A járási és megyei városi katonai parancsnokság élén egy magasrangú törzstiszt állt, Zenta esetében Baumann István alezredes április 20-tól . A másodfokú közigazgatási hatóság a Déli hadsereg Katonai Közigazgatási Csoport Parancsnokság volt, élén Novákovits Béla tábornokkal. Ennek hatásköre kiterjedt az egész felszabadult területre, székhelye pedig Szabadkán volt. A harmadfokú közigazgatási hatóság a Szállásmesteri Csoport volt .
A városban a hatalomátvétel után természetesen azonnal igyekeztek felmérni a károkat, biztosítani a közbiztonságot, bevezetni a magyar jogrendet, karhatalmat, ami a m.kir.Rendőrség esetében 7 tisztet és altisztet, 6 nyomozót,valamint 72 közrendőrt jelentett. A csendőrség elsősorban a külvárosi és a városon kívüli területeken teljesített szolgálatot .
Az 1941. június 19-én kiadott kimutatás szerint, amely a kárjegyzőkönyveken alapult, Zentán kárt szenvedett a hadműveletek során a vasúti híd, a Városháza épülete, az Eugen szálló épülete, a polgármesteri lakás, a régi városi szegényház (gyermekmenhely ) járványkórház épülete,
a közvágóhíd, a régi állami adóhivatal épülete, az alsóvárosi r.kat.temető kápolnája, a Zenta-Felsőhegy vasúti felüljáró, és a város határában húzódó düllőutak. Emellett jelentős volt a jugoszláv hadsereg által behívás és rekvirálás útján okozott kár
is : cca 1500 lovat vittek el, 600 szekérrel és 200 nyereggel együtt .
A szarvasmarhában és sertésben okozott károkat nem is tudták akkor még felbecsülni, hiszen elsősorban a tanyákról, szállásokról vitték el ezeket a jószágokat az oromi, a becsei, és szenttamási út mellett lakóktól. Említést érdemel még a szerb hadsereg gépjármű-rekvirálása is, amire a katonai parancsnokság idejéből származó iktatókönyv is következtetni enged...
Május és június során visszaérkeztek a városba azok a magyarok, akik zentai születésűek voltak, de a háború szűkebb Szerbiában vagy Bánátban érte őket. A hatóság a lehetőségekhez képest igyekezett segíteni ezt a csoportot, miután megtörténtek a szükséges kivizsgálások személyüket illetően .
A magyar hatóságok azon a problémán is igyekeztek segíteni, amit a betelepített dobrovoljácok és kolonisták jelentettek ( akik az I.világháború után, 1918.október 31-ét követően jöttek ezekre a tájakra) . 1918. és 1921. között a Délvidékről 39 272 magyar élt az optálás jogával Magyarországra . A régi etnikai egyensúly visszaállítására való törekvés természetesen fontos volt a magyar államnak, aminek a része volt még a magyarosítás is ( pl. a neveket magyarosították, az iskolákban elénekelték a nemzeti himnuszt, a nemzeti hiszekegyet mondták el, az utcák nevei magyarul íródtak az utcatnévtáblára, az üzletek magyar feliratúak lettek stb. ) Az 1941-ből származó adatok szerint, ekkor a városban és környékén 29 518 magyar és 1885 szerb élt .
A különböző hivatalokban dolgozó szlávokat, akiket nem találtak megbízhatóknak, elbocsátották. Ez se volt új keletű dolog, hiszen az I.világháborút követően az új szerb hatalom ugyanezt tette, akárcsak Erdélyben a román hatalom... Hovatovább a harmincas években is voltak elbocsátások , amelyek a magyarságuk miatt érték az embereket, amit megintcsak természetszerűleg regisztráltak a magyar hatóságok. De az az állítás, miszerint a magyar hatóságok kizárólag csakis anyaországi hivatali apparátust használtak volna teljes egészében, ahogyan állítják a kommunista beállítottságú történészek, nem helytálló.
Az előbb említett történész-csoport előszeretettel említette a magyarok által kivégzetteket Zentán, megemlítvén vagy 63 civil halálát , közöttük olyanokét is, akikről köztudott dolog volt már akkor is, hogy fegyveres ellenállást tanúsítottak a reguláris honvéd csapatokkal és a nemzetőrséggel szemben. Állításuk szerint az un.Tízek Tanácsa döntött a kivégzéseket illetően a későbbiek során, amiket a Tisza partján hajtottak ekkor végre. Dobos János csak a háború utáni veszteség-összeírást adja meg olyképpen, hogy az 1941. áprilisától 1945. májusig eltelt időszakban legkevesebb 484, legtöbb kb. 2000 ember haláláról számol be . Jó lenne tudni, vajon itt az 1944.november 9-ei események áldozatai is benne vannak...? Azonban erre való utalást itt nem találni. Ez az összeírás 1965-ben készült. Egy másik munkájában viszont igen, ahol is leírja a rájuk vonatkozó véleményét, miszerint a Nemzetőrség, a Honvédség és más Quisling-erők, civil magyar szimpatizánsok névsorát ő nem közli. Közli viszont az 1941-es évre vonatkozóan a Zentánál elesett, jugoszláv katonák, mobilizáltak, és civilek névsorát, 77 emberrel. Továbbá az itt elhunytak, eltűntek névsorát, 40 emberrel. Végül pedig a különböző táborokban meghaltak, és a kivégzett kommunisták névsorát, 15 emberrel. A magyar haderő bevonulásakori időszakban áldozatul esett magyar emberek nem számítódtak bele ebbe a veszteségbe. Ők a Zentai Újság 1941. április 20-ai száma szerint a következő személyek voltak : Mészáros Antal, Szloboda István, Lukinich Róbert, Váradi István, Gere Antal, Gyetvai Antal . Egy emberrel ezt a listát kiegészíteném: Gyetvai Németh György-el . Ők nem a csetnik erőkhöz tartoztak. Nos,az eseményhez tudni kell azt, hogy ha valakik civilben támadták meg az egyenruhás katonaságot, az természetesen partizán akciónak, gerilla harcmodornak minősült, nemcsak a honvédség berkein belül. Ezeket az akciókat maga Dobos János is leírta . Nem kizárandó természetesen a katonaság túlkapása sem, mert háború volt, ahol mindig történnek túlkapások. De ilyen túlkapások történtek az I.világháború után közvetlenül is, és a II.világháború 1944-es véres évében is...
A helybeli zsidóságot ekkor még nem érte különösebb atrocitás, hiszen őslakosoknak számítottak azokkal a szlávokkal együtt, akik régebb óta éltek itt, mint 1918. A deportálások ideje csak jóval később jött el 1944-ben.
A visszatért városban hamarosan az utcáknak visszaadták a trianoni döntés előtti magyar neveiket, illetve új neveket is adtak egyes utcáknak .
A karhatalom végezte a maga munkáját, amiről több esetben tett jelentést Baumann István alezredes. A katonai közigazgatás ideje alatt 251 bűnügyben folyt nyomozás, őrizetbe vett a rendőrség 116 egyént, előzetes letartóztatásba 17 főt. Az állam ellen elkövetett bűncselekmények száma 5 , az egyének ellen elkövetettek száma 47, a vagyon elleni bűncselekmények száma pedig 174 volt. Rendőri felügyelet alatt 65 személyt tartottak , 2 kommunistát pediglen internálási eljárás alá vontak . Így az illegalitás tovább folytatódott mindaddig, amíg meg nem kapták a parancsot az akcióikra, amit természetesen megintcsak nem tolerált a magyar hatalom . Ezt a megszállók elleni kiáltvány jelentette, amit Jugoszláv Kommunista Párt 1941. nyarán tett közzé, és amelyet követően Bácskában is szabotázsakciók kivitelezésére került sor .
A város ekkor határzóna volt, mivel Bánát német fennhatóság alá tartozott a román és a magyar fél kibékíthetetlen ellentéte miatt, így a rendőrségnek sokkal jobban kellett felügyelnie a közbiztonságot. A katonaság részéről határőrszolgálat működött a Tisza bácskai, illetve a német részről a bánáti oldalon.
Az agrárpolitikát tekintve a magyar hatalom a nagybirtokok tiszteletben tartásával azt a földet vette célba, amit a jugoszláv agrárreform földkomplekszuma jelentett, vagyis cca 193 000
kataszteri holdat. Ez 1941. április 15-vel ment át a magyar állam tulajdonába, amit ez év július 17-én hagyott jóvá a kormány az 5280/ 1941. M.E. számú rendeletével . A Délvidéken meglévő szociális problémákat is ebből a földből való adományozással akarták megoldani, hiszen innen juttattak a telepített helyiségeknek is ( pl. Dušanovo, vagy Bácsdusanovo Csantavér mellett, ahová a bukovinai csángókat telepítették , I.világháború utáni szerb kolonisták éltek itt azt megelőzően ) cca 53 000 kataszteri holdat . Bácska esetében a megmaradt 109 000 kataszteri holdat a m.kir. Földmívelésügyi Minisztérium kezelte, és ebből elsősorban a harcokban hősi halált haltak családjai kaptak, valamint a hadirokkantak, a harcok során szerzett vitézi kitüntetések tulajdonosai, és nem utolsó sorban az őslakosság . A zentai járás nagybirtokainak összterülete 58 065 kataszteri holdat tett ki . A földosztás során 32 234 katasztrális holdat hagytak meg a birtokosoknak, míg 25 831 katasztrális holdat kisajátítottak. Zenta város maga is 12 000 katasztrális holdat birtokolt .
Természetszerűleg a háborúra való tekintettel a gazdasági-pénzügyi területen is szigorítások léptek életbe. Az árakat befagyasztották az 1941. március 25-ei szinten . A pénzforgalom esetében pedig a 10 dinár aránylott az 1 pengőhöz elvet alkalmazták. Minden városban felmérték a városi házipénztárak állapotát, így Zentán is, amiről a felvételi jegyzőkönyvek is tanúskodnak .
Az élelmiszertartalékokat is felmérték a kötelező bejelentések alapján, nemkülönben a takarmányt is az állatállomány részére. Igyekeztek racionalizálni a közfogyasztást is a háborús helyzetre való tekintettel az élelmiszerek, a takarmány, az üzemanyag fogyasztása, a ruházat terén is . Ez azt hiszem érthető is az akkori állapotokra gondolva.
A szociális problémákat tekintve a földnélküliség mellett a munkanélküliség és a lakáskérdés voltak a legnagyobbak. Ezen úgy igyekeztek a hatóságok segíteni, hogy egyeseknek földet juttattak, másokat közmunkára alkalmaztak , és többek között a magas talajvíz következtében megrongálódott házakat igyekeztek rendbe hozni (160 000 tégla felhasználásával 366 ház esetében ) .
A városban a katonai parancsnokság időszaka alatt többször tartottak nagyobb nyilvános összejöveteleket, ünnepségeket, bár egyébként ekkor is és máskor is szigorúan ellenőrizték a résztvevőket, nehogy valami szabotázsakció történjen, vagy más probléma. Ilyenek voltak például az április 27-én és a május 11-én Zenta város felszabadulásának első ünnepe , augusztus 20-ai Szent István nap fényes megünneplése körmenettel a romtemplomnál is, ahol népviseletben, katonai parádéval, ünnepi beszédekkel gazdagították a programot a felszabadulás tiszteletére .
Ekkor eljött az ideje annak , hogy itt is felelevenítsék azt az anyaországi szokást, amikor is a hősökre emlékeznek ( Hősök emlékünnepe , az 1924. évi XIV. t.c. avatta nemzeti ünneppé ).Ezt a napot mindig május utolsó vasárnapján tartották az I.világháború hőseire emlékezvén most már a visszatért részeken is. Ezt az ünnepséget a Jézus Szíve templomban tartott ünnepi nagymisével együtt rendezték meg, amely igen jól sikerülhetett, hiszen a magasrangú tisztikar is igen meg volt elégedve, ami kitűnik a katonai jelentésből is .
A társadalmi szervezetek működése is megindult némi idő múltával. Zenta megyei városban ezek közül megemlíthetjük a következőket :


• a Délvidéki Magyar Kultúrális Szövetséget
• a Magyar Kultúrális Szövetséget
• a Katolikus Legényegyletet
• a Katolikus Ifjúsági Egyesületet
• a Katolikus Nőegyletet
• a Keresztes Ifjak Egyesületetét
• a Fesőhegyi Keresztes Egyletet

A társadalmi egyesületek közül pedig :
• a Baross Szövetséget
• a Tűzharcos Szövetséget
• a Vitézi Rendet
• a Levente Egyesületet
• a Közművelődési Szövetséget
• a Közművelődési Egyesületet
• a Turul Szövetséget
• a Nemzeti Munkaközpontot

A hivatásos, gazdasági és sport egyesületek közül megemlíthetjük a :
• a Nagygazdakört
• a Kisgazdakört
• a Keresztény Kereskedők Egyesülete
• a Gazdaifjak Egyesületét
• az Ipartestületet
• a Tűzoltótestületet
• a Rokkantak Egyesületét
• a Zentai Vöröskeresztet
• a Tóparti Szövetkezetet
• a Hitel Szövetkezetet
• a Halász Egyesületet
• a Zentai Atlétikai Klubot
• a Bocskay Sport Klubot
• a Felsőhegyi Gazdaköri Ifjakat
• a Felsőhegyi Kisgazdakört
• a Kevii Gazdakört
• a Külsőkevii Gazdakört
• a Tornyosi Gazdasági Népkört

Május elején megnyitotta kapuit a Royal mozgóképszínház,
1941. június 27-től pedig engedélyezték a Zentai Kaszinó Egyesület működését is.

A politikai pártok közül is találunk itt ebben az időben néhányat :
• a Revíziós Ligát
• a Magyar Élet Pártját
• a Nyilaskeresztes Pártot
• a Magyar Megújhódási Pártot

A katonai küzigazgatás konszolidálódását követően július közepétől már arról beszéltek, hogy meg fogják hamarosan szüntetni , és át fognak térni a polgári közigazgatásra. Ez az esemény nem is váratott sokáig magára, mert a magyar kormány 1941. július 22-én meghozta az 5440 / 1941 M.E. jelzetű rendeletét , amivel meghatározta a civil adminisztratív közigazgatás bevezetését a visszacsatolt déli országrészeken. Végül a 35. számú titkos katonai közigazgatási rendelettel jelölték ki a pontos megszűnési dátumot, augusztus 15-én éjféltől . Zentán a Katonai Parancsnokság augusztus 16-án adta át a közigazgatást a civil adminisztratív szférának. Ezzel ért véget ez a történelmileg is fontos periódus. S kezdődött el egy másik, aminek 1944. október 8-án lett vége. De az már egy másik korszak kezdete volt, másfajta felszabadulással...









Írta : RECSKÓ Szabolcs
Történész-levéltáros





Felhasznált sajtótermékek :
ZTL: F.385. Zentai újságok gyűjteménye


Forrás :
ZTL: F.097. Zenta megyei város katonai parancsnoksága

ZTL: F.251. Zbirka fotografija Senta

Felhasznált irodalom :


ZTL: F.002. Kéziratgyűjtemény, Dobos János, Senta 1941

ZTL: F.002. Kéziratgyűjtemény, Simon Zsuzsanna, Zenta története 1941-1945 között

ZTL: F.002. Kéziratgyűjtemény, Vladimir Popin, Senta 1944

A. Sajti Enikő, Délvidék 1941-1944, A magyar kormányok délszláv politikája, Bp. 1987

Dobos János, Senćanske žrtve fašizma 1941-1945, Senta 1966

Domonkos László, Magyarok a Délvidéken, Bp. 1992

Lőrinc Péter, Harcban a földért-A magyar fasizmus jugoszláviai birtokpolitikája ( 1941-1944 ), Bp. 1977

Horváth Csaba-Lengyel Ferenc, A délvidéki hadművelet 1941.
április, Bp. 2003

Magyarország a második világháborúban, lexikon A-Zs, Bp. 1997

Mészáros Sándor, Holttá nyilvánítva délvidéki magyar fátum, 1944-45 I. Bácska, Bp. 1995

Molnár Tibor, Zenta és Magyarkanizsa községek II. Világháborús hősi halottjai, Zenta 2003